Az esküvő egy különleges pillanat a menyasszony és a vőlegény életében. Ilyenkor a közeli barátok, az ismerősök és a családtagok velük örülnek és őket ünneplik. Az esküvő szokása nagyon távoli múltra tekint vissza és azóta folyamatos változásokon ment keresztül, de lássuk néhány érdekes esküvői szokás és hagyomány eredetét.

Az idők folyamán számos esküvői hagyomány és szokás marad fent, az alábbiakban ezekből mutatunk be néhányat, valamint azt is elmondjuk, hogy ezek hogyan keletkeztek és mit jelképeztek.

Valami új, valami régi, valami kölcsönkapott és valami kék

Az eredeti mondás így szólt: Valami régi, valami új, valami kölcsön kapott, valami kék és ezüst érme a menyasszony cipőjébe. Ez a régi mondás ma is él. A menyasszonynak az esküvő napjáig össze kell gyűjtenie ezeket a darabokat és be kell iktatnia az öltözékébe vagy a kiegészítői közé. A megnevezett elemeknek más-más a jelentésük, mindegyik mást jelképez.

A régi a barátokkal való kapcsolatot szimbolizálja, az új a pár szerencsés jövőjének jelképe. Legyen valami kölcsönzött, hogy emlékeztesse a menyasszonyt arra, hogy a család, a barátok, mindig mellette lesznek, ha szüksége lesz rájuk. Jelenthet, konkrétan egy kölcsönvett családi ékszert. A kék a hűséget jelképezi. Na és ott van még az ezüst pénz, melynek az a szerepe, hogy elhozza a gazdagságot a friss házasok életébe. Összehasonlítva más szokásokkal, talán ez a hagyomány az, amit még ma is sok esküvőn alkalmaznak.

A menyasszony fehér ruhája

A menyasszonyok csupán a 16. század óta állnak fehér ruhában az oltár elé. Ebben az időben a gazdag, nemes családból származó nők viseltek fehér színű menyasszonyi ruhát, hogy elhatárolják magukat a pórnéptől, akik általában szürke ruhában esküdtek. Mára azonban esküvői szokássá vált a fehér szín, hiszen azt tartják róla, hogy a tisztaságot jelképezi.

Az esküvői ruha és a szerencse

A hagyományok szerint a menyasszonyi ruha szerencsét hoz viselőjének. Viszont, ha a vőlegény megpillantja a ruhát, mielőtt a menyasszony a oltár elő áll, az balszerencsét hoz a párnak. Egy kiegészítés szerint a menyasszony nem készítheti el maga a ruháját és nem is próbálhatja fel azt teljes kiegészítőivel egészen az esküvő napjáig. Amelyik menyasszony ezt megteszi, szerencsétlen lesz.

Igazság vagy népi hiedelem?

Azt, hogy ezek az esküvői babonák mennyire igazak, döntse el mindenki saját maga, saját véleménye szerint. Ezek olyan szokások és hiedelmek, melyek ősi idők óta generációról generációra szálltak, lehet igazak, lehet hihetetlenek, de talán nem is ez a lényegük. A régi vallásos hagyományok, melyek elengedhetetlenek voltak az akkori korban, felidézik egy kicsit azt a világot, megörökítenek egy darabot a múltból a jelen generáció számára. Számtalan érdekes szokás, hagyomány, hiedelem és babona létezett, sokakat ma is ismerünk. Hogy lehet-e bennük valami igazság? Nekem erről egy mondás jut eszembe, miszerint „nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja”, szerintem az igazság mindig valahol fél úton keresendő.