VŐFÉLY VAGY CEREMÓNIAMESTER?

Az esküvőkön szinte elengedhetetlen, hogy valaki levezényelje az egész napot, hiszen egyrészt rosszul mutat, ha a menyasszony vagy a vőlegény irányítja a násznépet, hogy milyen program következik.

Ez a nap elméletileg róluk szól és a lehető legtöbb terhet le kell venni a vállukról, hogy jól érezzék magukat és egy életre szóló, csodás emlék maradjon a menyegző, ne pedig úgy gondoljanak vissza rá, mint egy stresszel teli napra, amikor minden kérdéssel és kéréssel őket bombázták és azt sem tudták, hol a fejük.

Igen, kell valaki, aki betereli a dohányzóból a népet, ha kezdődik a menyasszonytánc, aki szól a pincéreknek, hogy hozhatják az első fogást, akinek sikerül elérnie, hogy a lehető legtöbb ember táncoljon, vagy akár válaszoljon olyan kérdésekre, hogy merre találják a vendégek a mosdót.

Először is vegyük át, hogy mi is egyáltalán a különbség a két hivatás között

A vőfély mesterség régi hagyomány, manapság már inkább vidéken szokás még mindig vőfélyt hívni az esküvőkre. Ő olyan személy, aki minden programot egy vicces mondókával harangoz be, és kisebb játékokkal szórakoztatja a násznépet, bevonva az ifjú párt is. Elengedhetetlen kelléke a kalap és a vándorbot, amire a jegyesek szalagot kötnek házasságkötésük időpontjával.

A ceremóniamester egy jóval újabb keletű foglalkozás, de tulajdonképpen ugyanaz a szerepe az esküvőn, mint a vőfélynek, azzal a különbséggel, hogy semmilyen népviseleti kellék nincs nála, nem mond versikéket és játékokkal sem szórakoztatja a vendégeket. Ellenben sokat beszélget a meghívottakkal és próbálja ösztönözni őket a táncolásra, folyamatosan kapcsolatban van a DJ-vel vagy zenekarral a zenét illetően, ő ütemezi az összes programot. A ceremóniamester egy kicsit esküvőszervező is, még ha nincs is rásütve ez a bélyeg.

A ceremóniamester abból a szempontból költségtakarékosabb megoldás lehet, hogy akár a pár az egyik barátját is felkérheti, hogy vezényelje le a nagy napot, hiszen nem kell bebiflázni rigmusokat, elég, ha a felkért személy karakán típus, nagy hangú és van humorérzéke. Pár héttel a lagzi előtt összeül a jegyesekkel és átveszik az egész forgatókönyvet, kilátogat velük a helyszínre vagy helyszínekre, hogy magabiztosan mozogjon a terepen. Persze nem muszáj ilyen terhet róni egy barátra sem, számos hivatásos ceremóniamester lelhető már fel a neten. Érdemes ismerősöktől informálódni, hátha ismernek valakit, aki már több ízben bevált másoknál. Sok esküvőszervező vállalkozás nyújt egyben ceremóniamesteri szolgáltatást is. Aki nem híve az ízes beszédnek, valamint nem kifejezetten hagyománykövető, mindenképpen érdemes ilyen házigazdát kerítenie.

A vőfély ad egy sajátos hangulatot az egész lagzinak, mind a rigmusok, mind pedig a játékok miatt. Vőfélyt akkor javasolt hívni, ha a lakodalmas fogások tradícionálisak, mert nagy valószínűséggel inkább a húsleveshez és a töltött káposztához vannak mondókák a tarsolyában, elképzelhető, hogy nem fog tudni előrántani egy versikét a baconbe göngyölt spárgához besamel mártással. Ha szép számmal vannak idősebb meghívottak, akiknek a vőfély természetes hozzávalója egy valamirevaló lakodalomnak, valamint a jegyespár sem zárkózik el az ilyen hagyománykövető esküvőktől, akkor érdemes erre tenni a voksot.

(Képek forrása: pixabay.com)